Sokminden történt az elmúlt időben, majd a végén ezekről is beszámolok, de előbb egy nagyon stresszes nap krónikája.
Szóóóóval, az úgy történt, hogy csütörtökön jött egy értesítés ajánlott levélről, amiben a babák személyi igazolványa volt. Már akkor sejtettem, hogy nem lesz egyszerű megszerezni a postán. Péntekre kis shoppingolást terveztünk Anyuval és a babákkal, így a körünket a postán kezdtük. Beügettem, előrántottam a személyimet és odaadtam az ajánlott blankettákat. Ránéztek, közölték, hogy nem azonos a vezetéknevünk. Valóban nem, mert a babák a párom vezetéknevét viselik. Kérik az én lakcímkártyámat, de az meg totál máshová szól. Mondom, odaadom a babákét is, de az is oda szól, ahová az enyém. Kérdezik, hogy a férjem ide van-e bejelentkezve - persze nem. Végül át kellett mennem a másik ablakhoz, ahol a kolléganő már látott egyszer-kétszer, azonosított és lesajnálóan közölte a másikkal, hogy adja oda nekem a leveleket. 1-0 ide.
A következő utunk a Nagy Lajos király útjára vezetett a nagy turkálóba. A babás ismerősök mind állították, hogy isteni cuccokat vesznek ott fillérekért. Még soha nem voltam turiban, gondoltam megnézem. Ginuskának nagyon kevés cucca van, úgyhogy valamit mindenképpen kellett venni. Benyomultam, mivel készletfrissítés volt, egymillióan voltak. Gondoltam ebben az esetben körülnézek és jövök megyek. Anyu közben kint őrizte a babákat a kocsiban, mondta, hogy a lábát be nem teszi. (megjegyzem, tényleg nem is neki való a hely). Megnéztem a babaholmikat, találtam is pár jó cuccot, odanéztem és elfogyott a sor. Vérszemet kaptam és válogattam még. Tényleg nagyon édi holmiakt válogattam össze: jópár felsőt, 2-3 kis ruhát, 4 nadrágot, 2 kis kardigánt, csupa márkás holmi. Mire feleszméltem, már két kilométeres sor állt, mert az egyik oldalon bezárták a kasszákat, de akkor már sajnáltam visszatenni őket. Álldogáltam kicsit a sorban, amikor csörgött a telefonom, hogy a pénztárcám kint van a kocsiban. Így mikor sorra kerültem, ott kellett hagynom a cuccot, kiügetni a pénztárcáért és vissza. De megérte... 3350 Ft fizettem, és összesen egy kis ruha és talán egy kardigán lett kicsi, a többi jónak néz ki. 2-0 ide
Következő megálló a Minimanó nevű bababolt műintézmény volt, ahol az anyuval a gyerekseregnek igyekeztünk játékokat venni (az összes zenélőt felhúztuk, hogy megállapítsuk, melyiknek van a legjobb hangja - hogy örülhettek nekünk!) továbbá a babáknak vettünk kis cipőcskét. Itt csak annyi stressz volt, hogy Áron felébredt, ordítani kezdett, meg kellett etetni. 3-0 ide
Utolsó állomás a Tesco volt, mert rám jutott a bevásárlás. A bejáratnál mindjárt belebotlottunk egy nagyon kedves barátunkba - ennek még később lesz jelentősége. Bevásároltunk, majd kicuccoltunk a kocsihoz, bepréseltük a gyerekeket, babakocsit és amiket vettünk, majd indulás előtt Anyu még mondta, hogy nézzem meg Áron bébiülését, hogy jól van-e bekötve. Odaléptem és ahogy megfogtam a biztonsági övet, kicsúszott a kezemből a riasztó távirányító és azon a kicsi lyukon, ahonnan a biztonsági öv jön ki, lecsúszott az ülés alá. Próbáltam kiszedni, de nem sikerült. Ennek az autónak csak az üléstámláját lehet előre hajtani, az alsót nem lehet felemelni, de ebben nem voltam 100%-ig biztos, csak sejtettem. Jöttek autósok, akik mind megpróbálták, de persze nem jutottak semmire. Nekem már lehorzsolódott a kezem, mert próbáltam bepréselni az ülés alá, egyszer el is értem, de csak még jobban becsúszott. Felhívtam K-t, van-e pótriasztó, persze, nála otthon, 30 km. Végül Anyu felhívta a barátunkat, akivel bent találkoztunk, tudna-e segíteni. Ő nagy autós lélek, a Nagybátyámmal dolgozott együtt annak idején. Odajött, megvárta, míg a többiek feladták és felrántotta az ülést:) Még így is nehezen - mert egy kábelköteg alá becsúszott - de ki tudtam szedni valahogy a riasztót. Mondanom sem kell, hogy a hadművelet alatt Ginuska is felébredt, úgyhogy őt is meg kellett etetni, majd - de az már szerencsére a végkifejletnél volt - Áron is, aki persze azonnal üvölteni kezdett teli torokból, viszont neki már nem nagyon volt kajája, mert már megette és nem terveztük ilyen hosszúra a túrát. 4-0 ide.
Az est méltó lezárásaképpen K hazajött és inni akart egy sört. Nem volt behűtve... mondom semmi gáz, kint van a kocsiban, és amúgy is a hűtőből vettem ki. Diadalmasan behoztam, K ránézett és azt mondta, szuper, de ez barna sör - Ti tudtátok, hogy a Staropramenből van barna is? Én nem... 4-1 ide
Végül, és ez már tényleg a lezárás volt: K hozott utántöltőt a a pálcás illatosítóhoz, amit árulunk, úgyhogy tudnom kellett volna, melyiknek mennyi az űrtartalma... fogtam, meglendítettem az üveget, beleöntöttem és nem fért bele, a felét mellé öntöttem. Persze, hiszen a 100 ml-es üvegbe 250 ebben az univerzumban nem fér bele. Az egész fürdőszoba szantál illatban úszik. 4-2 ide.
Ezek után a gyerekeket már nem mertem megfürdetni... ki tudja mire lennék képes...
No és milyen achievment-ek vannak a babáknál?
- a legfontosabb: már kb. 1 hete átalusszák az éjszakát. Este kb. 10-11 körül esznek utoljára és alszanak reggel 7-ig.
- Áron 5,5 kiló, Ginuska 4,7 kg.
- Ginuska elkezdte nézegetni Áront, valamint a saját kezét.
- Áron sokat beszél, gagyog, gőgicsél, Ginuska kevesebbet, ő tartózkodóbb.
- Áron nagyon cuki, barátságos, mosolygós baba, bár borzasztóan követelődző, hamar unatkozni kezd, szórakoztatásra vágyik
- Ginuska nagyon szép baba - remélem, nem csak az elfogultságom mondatja velem - finom vonásokkal, nagy kék babaszemekkel, kis finom bőrrel. Türelmes, jóindulatú baba, nem hisztis, nagyon jól el van magában is. Sokat figyel, szemlélődik.
