Az elmúlt két hétben sokminden történt, meg semmise. Szóval az én számomra rohadt gyorsan mennek a napok, minden napra jut valami, amin izgulni kell, vagy valamilyen új tudományuk van, de egy kívülálló számára ezek semmiségek. A jelenlegi tudományok: Áron hasra fordulva egészen hosszan fel tud könyökölni és ugyan nagyon ingatagon, de nézelődik. Ginuska egyenlőre csak emelgeti és forgatja a fejét hason. Mindketten össze tudják kulcsolni a kezüket a mellkasuk felett, a magánhanhzókat szépen mondják, egy-két magán- és mássalhangzó kombinációt is, nagyokat tudnak mosolyogni, de hangosan kacagni még nem. Egyenlőre valószínűleg még csak a tárgyak körvonalát látják jól, mert többnyire azt látom, hogy a fejem tetejét nézegetik.
Voltunk a babákkal koponya és hasi UH-n a biztonság kedvéért, de szerencsére minden rendben van velük. Ezen kívül megjártuk a csípőszűrést is, ott is minden rendben van. Az külön megérne egy misét, hogy a váci kórházban csak október elején januárra osztották az időpontot és mivel nagyon erőszakos voltam, beszélhettem a doktornővel, aki viszont borzasztó kedvesen felajánlotta, hogy a magánrendelésén ingyen és bérmentve megnézi a babákat. Azután ott elmesélte, hogy a környéken már csak Vácon van csípőszűrés, ott is csak ő és egy másik orvos csinálja, mert nincs gyermek ortopéd orvos. Miért nincs? Azért, mert egy felnőtt csípőprotézis műtétért sokkal nagyobb pénzt el lehet kérni... (nyilván hálapénzben) no comment.
Az mondjuk szerencse volt, hogy nem tudtam, hogy az ikrek hajlamosabbak a csípődeformitásokra a szűk hely miatt (ez végülis logikus, de szerencsére ennyi logikám nem volt), mert akkor még ezen is paráztam volna.
Levelezek egy csomó októberben szült kismamával egy fórumon és mindig megállapítom, hogy 1. szerencsém van a saját gyerekeimmel 2. jobban bírom a strapát az átlagnál. Egy gyerek miatt is mit össze nem tudják panaszkodni magukat az emberek....Végülis azt kell, hogy mondjam, egyenlőre - gyorsan lekopogom - nincs sok gond velük: esznek, büfiznek, alszanak, illetve bizonyos ritmus szerint egyre többet vannak fent. Egy-két olyan éjszaka volt, amikor nehezen tudtam Áront elaltatni, de Ginuskával szerencsére még ilyen sincs. Leteszi a fejét és alszik - apja lánya!
Voltunk már kirándulni, kocsmázni - azt 3 hetes koruk óta rendszeresen - nagyokat sétálok velük 5-6 kilométereket az időjárástól függően. Nagyon jó érzés velük bárhová elmenni, mert osztatlan sikert aratnak mindenhol:)
Pénteken bent voltunk az anyukámmal és a babákkal a boltban és ott megkérdezte egy vevő, hogy kinek a gyerekei - egy pillanatra meg is lepődtem, és fura volt kimondani, hogy az enyémek:)
