A dokinál az első vizit pozitívra sikeredett, úgy tűnik, hogy kölcsönösen szimpik vagyunk egymásnak. Pl. hosszasan belekezdett abba, hogy az én koromban, meg lombikkal, stb-stb. ő bizony császárt javasolna. Mondtam neki, hogy én is. Erre megnyugodott, mondta, hogy kicsit tartott attól, hogy egy elszánt bio-pártival van dolga:) Mondtam, én biztos nem.... megvizsgált, de a gyerkőcöket nem mérte meg, csak megnézte őket, szép egyformák, nagyok:) Egyedül Áron talpacskáját mérte meg, mert annyira mutogatta: 6,5 cm - jó nagy, ha pontos a mérés. A méhnyak nem rövidült meg, a méhszáj zárt.
Viszont jött a feketeleves: közölte, hogy ikresek nem otthonról mennek szülni, úgyhogy itt az ideje, hogy bevonuljak a kórházba. Általában a 34-36. hét között szokás, kialkudtam a 36. hét elejét. Majd 31-én kell telefonálnom, akkor mondják meg, hogy pontosan hová, mikor, milyen cuccal, stb. Utána a programcsászárnál nem várjuk meg a szülés beindulását, hanem kinézünk egy időpontot és megszületnek a babák. Az időpontot tekintve van némi diszkrepancia: először azt mondta, hogy a 17-vel kezdődő héten, utána viszont azt, hogy 7-10 napot kell előtte elvergődnöm a kórházban, de ha jó leszek kapok eltávot is:)
Most olyan fáradt vagyok, hogy úgy gondolom, jól fog esni a pihenés a kórházban.
Pénteken végeztek a festők, azóta folyamatosan takarítok. Most már nagyjából vége, de hulla vagyok... holnap jön a takarítónő, neki meghagytam az ablakokat, ablakkereteket. Holnap este pedig összerakjuk a kiságyakat. Kedden még visszajön a festők főnöke és pár apróbb dolgot megcsinál és utána szerintem készen vagyunk... ha nem, akkor is leszarom. A színek szerintem szépek lettek, mindennek olyan napsütötte színe van:) És persze szép tiszta...
Közben a kézzsibbadás és fájás már olyan méreteket öltött, hogy hajnalban sírtam és ordítottam. Sajnos két orvos egybehangzó állítása szerint sincs erre más megoldás, mint a szülés.
