Napok óta többször előfordul, hogy minden ok nélkül sírva akarok fakadni. Hol borzasztó magányosság érzetem van, akkor is, amikor nem vagyok egyedül hol meg nem is tudom mi. Pl. most is. Fogalmam sincs miért, de úgy érzem sírva tudnék fakadni. Mindegy, majd csak elmúlik, nyilván a hormonoktól van. 

Amúgy lassan kezdenek összeállni a dolgok: a héten megvettük a kiságyakat, ma elmegyek egy ismerőshöz egy pelenkázó szekrényért, az anyukámnál már kimosódott az első adag babaruha. Tegnap összecsomagoltunk a nagyszobában, jöhetnek a festők. Talán ezért is vagyok nyűgös, mert egyáltalán nem látom még át, hogyan lesz itt a dolgok menete. A nagyszoba össze van rakva, csak a bútorokat kell majd mozgatniuk, de a többi szobában semmihez nem nyúltam. Elfogyott a doboz is, és azt sem tudom, hogy mit kellene összerakni és főleg mennyi időre. Áááá, az ilyet utálom... tudom, hogy lazábban kellene ezt felfogni, de valahogy nem tudom. 

A terhességi tünetek közül a múlt héten egy újabbal gyarapodtam, az eddig legkellemetlenebbel: kézzsibbadás és fájdalom. Ez általában hajnalban-reggel van, leginkább a jobb kezemben, de a balban is előfordul. Teljesen érzéketlen lesz a kezem és nem tudok vele fogni. Olyan érzés, mint amikor lefagy az ember keze a hidegben majd a melegben kezd újra felengedni, bizsereg és rohadtul fáj. Rájöttem, hogy ha oldalt fekszem, akkor még rosszabb, mert valami ideg, vagy nem tudom mi megnyomódik. Háton viszont nem tudok feküdni, mert akkor meg valamilyen artéria nyomódik össze. Úgyhogy félig oldalt fekve párnákkal kitámasztva alszom, hajnalban meg félig ülve.

Holnap megyek a dokihoz, ezt is meg kell kérdeznem. Érzésem szerint a magnézium használ(na) neki, de a Keresztanyám 1 tablettát engedélyezett belőle, azt este veszem be, hogy egyáltalán el tudjak aludni. Lehet, hogy hajnalban még egyet kellene. 

Most már annyira jó lenne, ha megszületnének! Nem a tünetek miatt, hanem úgy egyáltalán. Eddig tényleg jó volt várandósnak lenni, de most már egyre nehezebb. Néha azt is érzem, hogy nem olyan nagy gáz, ha beküldenek kórházba, mert legalább kipihenem magam. Persze ez nem igaz, mert egy négyágyas kórteremben, közkórházban mindent lehet, csak pihenni nem. Ráadásul K-nak is csak gondot okoznék, mert eggyel több feladat lenne neki, oda bejárni hozzám, meg még az üzletet is intézni. Az anyukámnak, hogy a festést felügyelje... stb. ááááááá Annyira szeretném, ha már holnap lenne, hogy a dokival tudjak beszélni!