A babák ma négy hetesek, lassan kialakul a napirendünk. Ez tulajdonképpen elég egysíkú: evés, büfizés, alvás, pellancs csere. Ez az elején még elég jól ment, mert a babák tulajdonképpen egész nap aludtak. Mostanra már vannak ébrenléti periódusok is és nem mindig sikerül könnyen elaltatni őket. 

Eleinte 3 óránként keltenem kellett őket, hogy egyenek, mostanra már maguktól ébrednek és ez sokkal kellemesebb, nem kell órát húznom mondjuk éjjel 2-re. 

Az elmúlt két nap viszont pokol volt... Áronnak talán fájt a pocakja és éjszaka a 1 órás és 3-4 órás etetés közötti időszakot gyakorlatilag végignyekeregte vagy ordította. Egyik éjjel már annyira kiborultam ettől, hogy bőgve könyörögtem Áronnak hogy hagyja abba. Közben persze Ginuska is felébredt - nem a bőgésre, hanem arra, hogy neki már evés-idő jött. K persze hallotta a bébiőrön keresztül és felkelt, közbeavatkozni. Ketten, egyesült erővel sikerült végül megetetni Ginuskát és elaltatni Áront. Innentől viszont előre rettegtem az éjszakától. Nappal még csak-csak megoldom valahogy, de éjjel az pokoli, mert az én szervezetem is alvásért kiabál. 

Ekkor megkaptam a húgomtól Tracy Hogg: A suttogó titkai c. könyvét. Már korábban is olvastam belőle, de most megkaptam könyv formájában is. Nos, ez a könyv az ősanyák ősellensége. Mert azt találja mondani, hogy vigyünk rendszert a baba életébe és ha éjjel felsír, nem kell azonnal felkapni, csak megnyugtatni. No meg, hogy altassuk a babát a saját ágyában, nem a mienkben - ez utóbbival mélységesen egyetértek (nem is merném a saját ágyamban altatni az ennyire pici babákat, könnyen megfulladhatnak a takaróktól-párnáktól). 

Úgyhogy tegnap este vettem egy mély levegőt és adtam egy esélyt Tracynek: megfürdettem a babákat, Áront kicsit hosszabban (meglepetésemre élvezte, pedig előtte üvöltött a kádban). Beletettem a kádba és ringattam a vízben. Utána megetettem és lefektettem a kiságyba. Megkapta a cumit a szájába, megsimogattam és figyeltem. Amikor kiköpte és kezdett nyöszörgni, újra visszaraktam, megsimogattam az arcát, halkan beszéltem hozzá, égve hagytam a sólámpát vártam. Ilyen módon kb. háromnegyed óra alatt sikerült mindkettőjüket elaltatni. Ezzel egyébként általában nem is volt gond. Azután jött az igazi erőpróba, az éjszakai etetés. Ginuska felébredt és sírni kezdett. Megetettem, utána Áront még álmában megetettem, nem büfiztettem és visszatettem az ágyába. Így viszonylag hamar végeztem és könnyen vissza is lehetett altatni. Ginuska rendes nagy adagot evett, sőt még Áron maradékát is, Áron viszont álmában csak egy egészen keveset. Ilyen formán Áron felébredt hajnalban, őt akkor megetettem egy normális adaggal  és utána simán vissza tudtam altatni. Ginuska fel sem ébredt és mindketten aludtak reggel nyolcig. Úgyhogy végül tudtam normálisan aludni és egészen más színben láttam a világot reggel. 

Ma tovább fogom fejleszteni a módszert a "láncetetéssel". :)