Most van egy szusszanásnyi időm, amíg várom, hogy felébredjenek a fürdéshez.
Hát igen, a fürdés... bevallom, nem fürdenek minden nap. Sőt, inkább csak 2-3 naponta. Olyan tortúra az egész, hogy ha tehetem kihagyom. Végülis még nem nagyon koszosodnak. Most is már 9 óra van, de alszanak... 5-kor értünk haza, akkor etettem őket, de olyan nyűgösek voltak, hogy tulajdonképpen 7-1/2 8-kor aludtak el, hagyták abba az ordítást. Szóval igazából nem tudom, mikor kellett volna fürdetnem őket.
Szóval a babák szépen fejlődnek, két napja elkezdtek érdeklődni az ágy fölé akasztott forgó-morgó iránt, teljes áhítatban képesek bámulni fél órán át. Ez persze azt jelenti, hogy kétszázszor kell felhúzni. Annyira édesek, ahogy tágra nyílt szemmel bámulják, mintha a világ nyolcadik csodáját látnák. Az is nagyon érdekes, hogy hogyan fejlődnek amit az egyik nap még nem tudtak, a másik napon már igen.
Voltunk már velük kirándulni is: felmentünk Nagyirtáspusztára ott K kiszállt és legyalogolt Nagybörzsönybe, mi pedig oda mentünk kocsival és ott sétáltunk. Nagyon szép idő volt, nagyon élveztük:)
Ezen kívül voltunk már a törzshelyünkön is, négyesben is, és a múlt hét végén barátokkal. A babák osztatlan sikert arattak, természetesen. Persze nyilván senki nem fogja azt mondani, hogy gááááz, ahogy kinéznek, vagy mittomén... egy, pláne két kisbabától mindenki el van ájulva, de ez így természetes.
Mostanában már kezd az életünk kicsit rendszerezettebbé válni és én is pihentebb vagyok. Az elmúlt két éjszaka csak egyszer kellett hozzájuk kelnem, hajnali 3 körül, ami nagy könnyebbség a korábbi háromhoz képest.
Megvolt az egy hónapos ellenőrzés, szépen növekedtek, a védőnő és a doktornő is elégedett volt velük. Ginuska most 3.5 kiló, Áron 3.7. Úgy látszik, hogy a 20 dkg különbség állandósul közöttük. Sajnos Ginuska eléggé bukik, ami néha ijesztő méreteket ölt, pl. az orrán is jön vissza a cucc - ez elég rossz látvány. Mindenki azt mondta, hogy amíg 1. van pisis pelenka, 2. van súlygyarapodás, addig nincs gond, de azért akkor is minden alkalommal szívrohamot kapok. A másik dolog, ami mostanában aggaszt, hogy Áron elfeküdte a kis fejét. Az egyik oldalon, hátul kilapult a feje. Az oka az, hogy van egy baba-pihenő szék, amiben nagyon szeret lenni, de mindig oldalra csúszik benne, és így a fejét odanyomja az oldalához. Most visszaraktam a fejük alá a deformálódás elleni párnát, amit a barátnőmtől kaptunk kölcsönbe és minden nap nézem, hogy javul-e, de egyenlőre nem látok változást. Lehet, hogy nem kellene naponta többször megnézni? Áronnak a feje tetején kihullott a babahaja, most úgy néz ki, mint Szőke András:) Szerencsére már elkezdett kinőni az igazi haja. Ginuska is kopaszodik, de nem olyan látványosan, mint Áron.
Nagyon nagy élményt jelent nekem a babákon túl, hogy látom, K mennyire ragaszkodik hozzájuk. Nagyon szereti őket. Hajlandó etetni, büfiztetni, de nem hajlandó pelenkázni és fürdetni. Nagyon fél, hogy leejti, vagy összetöri őket a fájós kezével. Tényleg óriási élmény, legalább akkora, mint maguk a babák. A kapcsolatunk is sokkal jobb azóta, mióta megszülettek. Ez talán annak is betudható, hogy elég fáradt vagyok, így nincs erőm vitatkozni, veszekedni semmin, még akkor sem, ha nem értek valamivel egyet, a könnyebb ellenállás irányába megyek:) Ha pozitívan akarom megfogalmazni, akkor rájöttem, hogy mik a fontos és mik a nem fontos dolgok.
Ami engem illet: kihevertem a vérszegénységet, nagyjából a versenysúlyomnál vagyok, de a hasam még nem ment le. Nagyon édesszájú lettem, azt hiszem, hogy most kell vigyáznom, hogy fel ne csússzanak a kilók.
No, megpróbálom ezt a fürdetést...
