Szuper! megint van valami, amin lehet tipródni: 

Most éppen arról van szó, hogy a boltunk megy nagy szarul. Úgy látszik, mostanra fogyott el az emberek pénze. Még a felszínen vagyunk, de nyilván nem cél, hogy otthonról hordjuk be a pénzt és feléljünk minden megtakarítást. Ebben az ügyben tettünk lépéseket, de úgy tűnik, hogy egyszerűen nem tudunk innen szabadulni. 

Ebből a problémából viszont megint kipattant a "hol lakunk" kérdéskör vitája. Illetve vita nem igazán van, mert K köti az ebet a karóhoz, hogy csakis nála. Nyilván ennek vannak racionális oldalai is, mert nem fogunk többet két háztartást fenntartani, önmagában ezzel rengeteget lehet spórolni, ráadásul, ha a sajátomat kiadom, akkor mondjuk a pénz felével tudom támogatni a szüleimet. Most náluk sem mennek jól a dolgok, mert az anyukámnak megszűnt a munkahelye, most már a két nyugdíjból és a megtakarításokból kell megélniük. Nyilván lehet, de a problémájuk az, hogy hogyan fogják a korábbi életszínvonalat fenntartani.

Ezt így magamban le is zongoráztam, utána voltam ott, K-nál, majd hazajöttem, körülnéztem és sikított a lelkem. Hogy miért kell nekem innen a napfényes, tágas, levegős házból odaköltöznöm egy szűk, sötét és nyomasztó helyre. K felajánlotta, hogy odahívja az építészt és megbeszéljük mit lehet csinálni és mennyiért, de én egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy racionális és nem brutál összegért lehet ott bármit kezdeni, ami elveszi ezt a nyomasztó érzést.