Újabb hetek teltek el, a babákkal minden rendben. Múlt hét kedden voltunk ismét Uh-n, ezúttal K is eljött velem és most látta a babákat először. Utólag azt mondta, hogy még mindig komoly képzelőerő kell ahhoz, hogy az embergyereket felismerje a kis alienekben. Mindenesetre láttuk, hogy a babák jól vannak és nagyon aktívak. Érdekes volt, mert azt hittem, hogy mindig érzem, ha mocorognak, de ezek szerint egyáltalán nem. K nem hatódott meg különösebben, de érdekes kérdéseket tett fel a dokinak, amik kb. a mi végre vagyunk a földön kategóriájába tartoznak. Az nagyon szimpatikus volt Tőle, hogy ténlyeg csak az érdekelte, hogy egészségesek-e a babák. A nemüket sajnos ezúttal nem láttuk. 

Most a hétvégén nagyrészt nálam voltunk, pontosabban K csak hétfőn, azaz ma ment haza. Jól éreztük magunkat és szerencsére az idő is jó volt, csak a tegnap esti szalonnasütést mosta el az eső. Helyette raclette-et csináltunk a szüleimnél. Ott voltak a húgomék is:)

Ma viszont Bodza borzolta a kedélyemet. Ezúttal a másik kutyával akartam elmenni sétálni (egyszerre a kettővel már nem tudok), de Bodza úgy gondolta, ő is velünk tart. Kiszökött a kapun és elhúzott. Én már futni természetesen nem tudok, de ha tudnék sem lenne esélyem egy kutyát utolérni. Bodza először az első sarkon balra fordult, ha a Dunapartra megyünk, ott szoktunk lemenni. Azután amikor meglátott és hívtam, akkor odajött, megpróbáltam megfogni, de a két a ugrabugráló ebbel egy pórázzal nem tudtam mit kezdeni, kénytelen voltam elengedni. Ezek után elindult a másik szokott útvonalon a szüleim felé. Úgyhogy telefonáltam nekik, engedjék be a kutyát. Bodza annak rendje és módja szerint meg is érkezett. Visszafelé már ugyanezt nem mertem megkockáztatni, mert ha másik kutyával találkozunk, nem tudom, mi történik. Így először az egyikkel, azután a másikkal is átsétáltam. A napi mozgást ezzel le is tudtam a magam részéről. 

A várandóság árnyoldalai is lassan megérkeznek: dagad a lábam - erre találtam egy homeopátiás szert, ami úgy néz ki, beválik (csak el ne kiabáljam), fáj a derekam - kismamapárnát használok, ezzel szuperül tudok aludni, borzasztó könnyen leszalad a vérnyomásom - csütörtökön is egy patikában kellett menedékjogot kérnem, míg magamhoz térek. 

Két hét múlva Bukarestbe megyünk. Pontosabban K-nak kellene mennie, de valamilyen fura, tőle szokatlan módon úgy tűnt, ragaszkodik ahhoz, hogy menjek én is (bevallom, jól esik) Közben meg ő sem tudta, hogy nekem a repülés mennyiben árt. Gondoltam, hogy nem fog, de végül felhívtam a dokit, aki elengedett. Láttam K szemén, hogy megnyugodott, így megvettük a jegyeket. 

Ezen kívül pénteken kaptunk egy ajánlatot ikerbabakocsira is. Alap esetben az a fajta, amit kinéztünk kb. 230 ezer (igen, jól látjátok). Végignéztem az egész ikerbabakocsi választékot - nem volt nehéz, mert alig van pár féle - de tulajdonképpen ez az egy volt ami megfelelt az elképzeléseinknek. Ezek a következők voltak: egymás mögötti legyen (az egymás melletti túl széles), nagy kerekű, hogy egyenetlen felületen is lehessen menni vele, az ülések forgathatók legyenek (mindkettő előre, mindkettő hátra, egymásnak háttal, egymással szembe), ne legyenek nagyon szorosan egymás mögött, hogy a második is kilásson, ugyanilyen okból az egyik legyen magasabban, mint a másik. Szóval ezeknek csak egy felelt meg: abc design zoom

nNos, erre kaptunk egy ajánlatot használtan 120 ezerre. Az ismerősök kb. 1 évig használták, van hozzá sportülés és bébi hordó. A mózesen még gondolkozom, nekik nem volt, lehet, hogy azt még veszünk, bár azt használja legkevésbé az ember.