Már múlt hét csütörtök óta kórházi fogságban vagyok, igaz múlt hétvégére hazaengedtek, de most már egy darabban nem szabadulok innen. 

A kórházi tortúra megérne külön egy posztot, majd lehet,hogy egyszer meg is teszem, de nem most. 

Addig is itt megy a szenvedés. Mivel nekem - szerencsére - semmi bajom nincs, csak aszalódom itt. A program nagyjából abból áll, hogy reggel-este meg kell mérnem a lázamat, ami persze nincs (szigorúan saját hőmérővel), utána délelőtt mindenki csinál magának 20 perc ctg-t babánként és slussz. Ja nem, ezen kívül naponta egy órát számolni kell a magzatmozgásokat. Na ez nekem nem megy, úgyhogy sacc per kábé szoktam valamit mondani. Az én babáim nagyon aktívak, mondhatnék akár kétszázat is, de inkább 70-et szoktam.

A programozott császár időpontja keddre van kitűzve, hacsak addig magától nem indul meg. Tegnap picit reménykedtem benne, de azután minden elmúlt.