Két-három napja visszatért az életerőm. Már nem érzem magam annyira fáradtnak, legalábbis nem napközben. Szombaton még aludtam délben a hintaágyban, miközben K csattogtatta a metszőollót, vasárnap délután is ledőltem egy kicsit, akkor már itthon a nyugágyba, de nem tudtam elaludni, csak olvastam és szemlélődtem. Tegnap pedig már nem voltam álmos napközben. 

Hihetetlen, mert ahogy Szami is írta, azt mondják, a második trimeszterben már minden jobb lesz. És tényleg... meg vagyok lepve, hogy két-három nap alatt mennyi minden tud változni, és milyen drasztikusan. 

A gyomrom még nem az igazi, de jobb. A puffadás elmúlt, kétszer ettem összesen az aszalt szilvából, azóta arra sincs szükségem. 

Most a következő a 12 hetes genetikai UH lesz, szerdán. Be vagyok parázva, hogy minden rendben legyen. 

A hétvégén voltam a szüleimnél is, anyukám megjegyezte, hogy már bizony nő a pocakom. Szerintem azért van ott egy kis hájacska is:) Egyenlőre a legjelentősebben a derekam vastagodott. Folyamatosan mérem magam (tudjátok Szűz vagyok, nekem fontos, hogy mindenről legyen adat, statisztika, táblázat) és eddig kb. 1 kilót híztam, a méreteim szerint a fenekemre és a combomra semmit, a többlet a derekamon, pocakomon és a mellemen van. Ez utóbbi nem gond, egyáltalán:)

És tessék két kép a 11 hetes Uh-ról. 

A hétvégén vettem néhány növényt, vasárnap el is ültettem őket. Szert tettem egy kis citromfára is. Ugyan K azt mondja, hogy úgyis ki fog múlni, de azért én reménykedem a túlélésben. Még át kellene ültetnem, de ahhoz citrusföld kell, amit nem sikerült szereznem. Tele van bimbókkal, alig várom, hogy kinyíljanak és illatozzanak. Elültettem néhány virágmagot is, kiváncsi vagyok, kinőnek-e. Nem palántáztam őket, azt írták nem kell, de hogy nem fogom eggyelni őket, az is biztos. Nem szokott sikerem lenni a magokkal, de ezúttal hátha. Vettem szagosbükkönyt, most lelkesen csíráztatom a magokat:)