Pont egy hete émelyeg a gyomrom.... Félre ne értsetek, nem baj, sőt örülök neki, de ettől még pocsék érzés, pedig ennél lehetne sokkal rosszabb is. Ugyanis eddig még nem dobtam ki a taccsot.
A sztenderd kaja itthon: 1 db párizsis piritós reggelire, vacsorára. De ez sem esik jól. Egyszerűen utálok enni. Ránézni nem tudok semmire. Délben, illetve kettő körül elvonszolom magam ebédelni és ott a nagy választékból kín-keservvel lenyomok valamit a torkomon. Akkor is utálom, ha tudom, utána jobb lesz.
Tegnap délelőtt valamiért jobb volt egy kicsit, persze ez sem volt jó, mert így meg azon aggódtam, hogy minden rendben van-e. Már kellően kétségbeestem, amikor viszont teljes erővel megérkezett, akkor meg azért éreztem magam rosszul.
Ehhez jött még az is, hogy az eladólány a boltban beteg lett: Tegnap reggel telefonált, hogy lázas, így be mindenképpen be kellett érni, pedig olyan szívesen visszafeküdtem volna egy kicsit. Oké, nem nyafogok, más normálisan jár dolgozni ilyenkor, nem tízre, hanem nyolcra, és mégis túléli én is túl fogom:)
Csak már látnám az UH-n, hogy minden rendben van. Azt írják, hogy normál szívhang megjelenése után már kevesebb mint 5% a vetélés esélye. Ráadásul azzal stresszelem még magam, hogy nem tudom, maradhatok-e szülni is a dokimnál. Hülye vagyok, mert na és, ha nem? Majd keresek másik dokit, másik kórházat.
